Törökországi túra autóval, 4450 km és 10 nap

ISZTAMBUL

Kora reggel útnak indultunk, kb. 230 km-re volt Bursától. De hogy cseppet rövidítsünk hajóval  tettük meg a fele utat (talán 20 euro az autóra, személyre nem kell fizetni). Amikor megtelt, átvitt a másik oldalra. Elég sokan jöttek, minden török melegszendvicset meg teát ivott egész úton. A hajón fűtöttek (szerintem nem volt túl hideg, én félújúban meg szandálban voltam). Útközben tengeralattjárót is láttunk. Az út kb. 30 - 45 perc volt. Majd Isztambul ázsiai részére értünk. Az egész városban építkeznek, új utak, hidak, alagutak. Minden újnak tűnik, az is, mert rajta vannak az évszámok, tíz évesnél nincs is nagyon öregebb. Az autópályára (ami mellett parkosítás, és virág díszítés van) fizettünk 1 egész eurot, beleszámítva a hidat is (visszafele csak a híd 4 euro, kártyás!).

Információs táblák sehol, ha van akkor biztos törökül. De az is csak pár alkalommal fordul elő, és nem vezet el a célig. Úgyhogy egy ideig csak köröztünk, próbáltuk megtalálni az utat, de nem sok sikerrel. Majd már nagyon éhesek voltunk, s leparkoltunk. Első hely ahol megálltunk, egy piac volt (Spice Market). Tele volt nagyon finom édességekkel, tea porokkal, fűszerekkel, mézekkel, aszalt gyümölcsökkel (a szárított gránátalmamagot muszáj kipróbálni), illatos gyertyákkal. Végigkóstoltunk mindent, nagyon finomak voltak, de el is kérik érte az árát. Sok az ember, turisták is, s nagyon zsúfolt.

Én nagyon szeretek kirándulni, de Törökországtól egy kicsit tartottam, főleg az autónkat féltettem. Sokat olvastam, hogy nem tudnak vezetni (ez nem igaz), meg féltem, ne hogy ellopják (mert nincs autó, nem tudunk visszamenni, plusz még kifizettetik az adót is, mintha eladtuk volna). Tudom, ha ilyenekre gondolok, valósággá válhatnak. Hát vhogy így is történt.

Ahogy kijöttünk a piacról, láttam, hogy az autónk helyén vki más parkol. Azt az érzést senkinek nem kívánom. Nyugtatni próbáltak, h biztos máshol parkolunk, nem is ismerjük a környéket,... vagy csak a zsaru vitte el. Végül kiderült, hogy nem lopták el. Jobb helyeken azért kiraknak egy táblát, vigyázz, elvesztheted az autód, ha ide parkolsz, de itt semmi. Tábla volt igaz (tilos megállni), de hogy legalább fél kilométerrel előtte, és mindenki ott parkolt. Mi meg örültünk, mikor vki kijött, s a helyére tudtunk menni. De hogy, miért a mienk kellett nekik, külföldi rendszám, turisták??? száz másik is ott parkolt. Jó, gondoltam, hogy találjuk meg most az autót, mennyit fogunk fizetni, mennyi idő veszik el,... Végigjártuk a közeli autóparkokat, ahova az elkobzottakat viszik, de sehol se tudtak segíteni. Ilyen parkok minden 100 méterben vannak, nem is értem miért nem használják rendes parkolónak. Végül egy óra alatt megtaláltuk. Örültünk, és mérgesek voltunk.

Folytattuk a városnézést. Valahogy megtaláltuk a történelmi helyeket is. Majd rájöttünk, hogy ugyanott vagyunk ahol a piac volt. Megnéztünk jó pár mecsetet, teret. Persze mindent gyorsan, mert az ilyen helyek 9 - 16.00 óráig vannak nyitva, meg minden nap vmi be van zárva. Tehát lemaradtunk egy két dologról, de azért sok mindent láttunk, szép élményekkel gazdagodtunk. Nekem a város nagyon tetszett, tudnák ott lakni. Megigértük magunknak, hogy ide még visszatérünk.

Zárva tartás: St. Sofia - hétfő, Topkapi saray - kedd, Dolmabahcse, Beylerbeyi palota - hétfő, csütörtök, Grand bazar, Spice Market - vasárnap. A mecsetekben mindig van tiszta kendő, mert nem szeretik ha a nők fedetlenül mennek be, de viszont nem mindehol szólnak, ha nem viselik. A cipőt azonban muszáj levetni, mert a szőnyegek is nagyon tiszták. Nem szabad imádkozó ember elé állni, de erről általában ők gondoskodnak, pl. falnál imádkoznak. A dzsámik tele voltak emberekkel, turistákkal, futkosó gyerekekkel, földön ülő fiatalokkal. Olyan volt az egész mint egy nagy parkja a nyugalomnak.

Találtunk olyan utcákat is a városban, lakóhelyek, amik nagyon meredek (50°) hegyen vannak. Már tényleg féltünk, hogy az autó visszacsúszhat, vagy mi lesz ha meg kell állni.

Majd a visszautat egybe levezettük, késő este volt, mikor ahotelba visszatértünk.